Derűvel ​a jövőbe [antikvár]

A ​bölcsek szerint „aki fát ültet, az bízik a jövőben”, vagy másképp: „aki fát ültet, a jövőt építi”. Isten csodálatos világot teremtett, sok fával és sok élőlénnyel. Ő igazán bízik a jövőben. Bennünk, emberekben is bízik, hisz különleges képességekkel ruházott fel, hogy munkatársai legyünk a teremtésben, a jövő építésében. Isten nemcsak a saját gyönyörűségére alkotta a világot, hanem értünk is, a mi örömünkre. A szívünkbe ültette a vágyat az öröm iránt. Szabadságot és hatalmat is adott, hogy szemlélve alkotásait, kiegészítsük azokat a magunk alkotásaival, a magunk örömére. Családi körben adunk hálát a nap örömeiért, derűvel tekintünk egymásra, és bizalommal fogalmazzuk meg kéréseinket. Jézus ebben a „találkozásban” az Ő békéjével ajándékozza meg a szívünket. És az Ő békéje termékeny béke, benne megerősítő, gyógyító a pihenés, és gyümölcsöző, hatékony a munka, a tanulás. Isten országa természetfeletti, hatalmas mű. Mégis rejtetten, a meghitt háziszentélyek családi derűjében épül, láthatatlan, apró lelki események által. Isten a teremtett természetben is ilyen rejtetten „dolgozik”, az óriási fák növekedése sem érzékelhető, pedig napról napra, kis mértékben ugyan, de folyamatosan megy végbe. Derűvel a jövőbe! „A világ megújítása annyi, mint a személyiségem megújítása.” Ha én derűsebb leszek, akkor derűsebben látom a világot. Tűz van a szívünkben, ezt ápolni akarjuk, és az örömünket tovább akarjuk adni: derűvel a jövőbe!