Édes Öcsém! [antikvár]

A regény főhősnője egy hatvanéves, nyugdíjas tanárnő, aki egy dunántúli faluban él. Férje a helyi iskola igazgatója volt, öt éve halt meg. Lánya a városban lakik családjával. A magány és unalom ellen a következőt talája ki: elkezd levelezni Mikes Kelemennel, mintha ő lene az a fiktív személy, akihez Mikes levelei íródtak. Rádöbben, hogy sorsuk hasonlóan alakult, mindketten száműzöttként élnek. Mikes Rodostóban, a hősnő pedig saját társadalmában. A levelekbő egy mai vidéki falu életét ismerhetjük meg, illetve a ma emberét foglalkoztató problémákat. Falukönyvet kell szerkesztenie, ezáltal derül fény a falu lakosainak viszonyrendszerére, családi tragédiáikra, emberi sorsokra. Mindezzel párhuzamosan a száműzött Mikes, illetve az őt körülvevő emberek életébe is bepillantást nyerhetünk. A regény érdekessége, hogy három évszázadot ölel át, és két gondolkodó ember nagyon hasonló gondolatait fejti ki. A nagy idő- és térbeli távolság ellenére is a nemzet gondolatait fejti ki. A nagy idő- és térbeli távolság ellenére is a nemzeti öntudat, az egyszerű nép és a haza szeretete mindkettőjüknél azonos intenzitással van jelen. A hősnő nem hagyja magát belesüppedni a tétlenségbe, hanem rengeteg energiával fog bele mindenbe, csinosítja házát, kertjét, foglalkozik lányával és annak családjával, egyetemi felvételire készít fel egy kislányt stb. Az ő életén keresztül megismerjük a mai nyugdíjasokat érintő problémákat, és azok megoldási lehetőségeit. A két levélíró gondolatainak összevetésével a magyar kultúra hagyományozódik tovább a levélregényben.