Desdemona leánya [antikvár]

Dózsa Barna mulat. A czigányprimás hol az egyik lábára állott, hol a másikra : de bizony, mind a kettő ugyancsak el volt már fáradva; kezéből is majd kiesett a nyirettyű, a mint előre hajolva húzta, húzta végeszakadhatatlanul. A szekundás csak úgy találomra dörzsölte a húrjait; a nagybőgős torzonborz feje egészen féloldalt billent és úgy lógott a bőgő szára mellett, mint az érett gyümölcs, a mely le akar hullani ágáról; a vén czimbalmos elbóbiskolva rá-rádőlt a szerszámjára és csak gépiesen pengette a kiséretet, akkor hőkölve fel néha-néha, a mikor a klárinétos kegyetlenül fülébe fújta a legélesebb, legkunkorgósabb trillát. Köröskörűl a Bocskai-szálló éttermének személyzete is mind kidőlt már; a pinczérek a sarkokban guggoltak s a fizető-pinczér, a ki persze legéberebb volt, a legerélyesebb baraczkokkal sem volt képes a borfiakba lelket verni.