Dilingó - "nyolcvanas nemzedék" [antikvár]

„Ez az antológia nem A kortárs román próza antológiája, hanem az ún. Nyolcvanasak Nemzedékéé. Nem akarok úgy tenni, mintha tájékozott volnék e tárgyban (az Utószó majd eligazítja az eligazodni vágyót), de mintha a román prózában is olyasmi történt volna a nyolcvanas években, mint nálunk valamelyest korábban; mondjuk most így: megjelent a hagyomány, pontosabban a hagyományoknak egy újfajta olvasata, használata; vagy így: megjelentek a szöveg és valóság kapcsolatára vonatkozó új kérdések.(...) Nem szirénénekelnék a reménybeli olvasó fülébe, hogy mennyire fontos a szomszédaink ismerete, az ismeret által a gyanakvás csökkentése, satöbbi, lásd a két ország siralmas közös történetét. Mindazonáltal e könyv olvasójának nagyon is érdekes lehet, amikor valami olyasmi zenét hall, amilyent mondjuk Bodor Ádám vagy Vári Attila könyveiből ismerhet, szóval amikor valaki más néz ugyanarra (akár ránk is). Mindent föl lehet az önismeretre használni. Az előzőek alapján nem biztatom (buzdítom, bujtogatom) az olvasót, hogy olvasson román írókat, egyáltalán nem akarom az olvasót semmire sem biztatni (buzdítani, bujtogatni), főként, mert hiába, de ha mégis, akkor ne románokat, hanem olvassanak Cráciunt, Cártárescut, Nedelciut, Grosant, Marineasat, Tuculescut, Cimpoesut, Vladot, Vighit, Porát (akik, sokezerféle mellett, románok is)."