Divisadero [antikvár]

Nagyapánk kunyhója mellett, a hegygerincen, a vadgesztenyefákkal borított lejtővel szemben Claire vastag pokrócba burkolózva ül a lován. Egész éjjel itt tanyázott, annak a kis építménynek a tűzhelye mellett, amelyet ősünk emelt több mint egy nemzedékkel ezelőtt, s amelyben úgy élt, mint valami remete, amikor erre a vidékre jött. Önálló agglegény volt, aki végül megvette az összes földet, amelyre rálátott innen. Negyvenévesen egykedvűen megnősült, és született egy fia, akire ráhagyta ezt a gazdaságot a petalumai út mellett. Claire lassan halad a gerincen a két, hajnali köddel borított völgy fölött. A tengerpart tőle balra húzódik. Jobbján a sacra-mentói út meg az olyan torkolati városok, mint amilyen Rio Vista a maga aranyláz idejéből megmaradt népességével. Ösztökéli a lovat, hogy átvágjon a fehérségen, a sűrű erdő mellett. Az utolsó húsz percben füst szagát érzi, és Glen Ellen külterületén megpillantja a lángoló kocsmát — a helyi gyújtogató korán csapott le, amikor biztos volt benne, hogy a helyiség üres. Claire távolról nézi, de nem száll le a nyeregből. A ló, Territorial, ritkán hagyja, hogy újra felüljenek rá; ebben csak naponta egyszer lehet bolonddá tenni. Ők ketten, a lovas meg az állat, nem bíznak teljesen egymásban, bár a ló húgom, Claire legjobb szövetségese. Claire minden íratlan trükköt bevet, hogy megakadályozza az állat ágaskodását és bokkolását. Nejlonzacskóban vizet hord magánál, előrehajol, és a ló nyakához vágja, hogy az állat azt higgye, az a tulajdon vére, és megnyugodjon egy percre. Amikor Claire lovon ül, sántasága elenyészik, és ő a világegyetem ura, egy kentaur. Egyszer férjhez megy majd egy kentaurhoz. Egy órába telik, mire a tűz elalszik. A Glen Ellen-i kocsma mindig verekedések helyszíne volt, és Claire most is látja, hogy — talán az esemény iránti tiszteletből — dulakodás kezdődik az utcákon. Claire odavezeti a lovat egy szamócabokor csúszós. 13