Dobogó szivek [antikvár]

Részlet a könyvből: Mikor a vas olvad Barduvay Ádám az asztalnál ült és leveleket irt. Kemény, eres keze pörczögtetve szalajtotta végig a tollat a papiroson; tekintete azzal a közönnyel kisérte az egyenes sorokat, mely arra vallott, hogy az ész dolgozik most ebben az emberben, - a sziv pihen. Barduvay Ádám megirta az utolsó levelet is és becsengette az inast. Mig a legényt várta, kivette a tárczáját és bankókat olvasott le az asztalra. Az ajtónyilás neszére megfordult. - Sürgős levelek, János, - szólt barátságos hangon, mely inkább kérő volt, mint parancsoló, - a zárdába megy először és a főnöknőnek átadja a levéllel ezt a száz forintot; azután siessen Éliáshoz és mondja meg neki, hogy a váltót várom; utoljára hagyja a szerkesztőségeket, adja át mindenütt azt az összeget, amit a boritékra jegyeztem és ne kérjen nyugtatványt.