Döbrögi újra száguld! [antikvár]

Részlet:0.^ Édesanyám zseniális meglátásainak egyike pattantotta ki kobakomból e mű szellemi gázrobbanásának szikráját. Nevezetesen az a paradoxon, mely mindőnk egyedfejlődésének sajátosan, emberien torz jellegzetessége, s melyre csak egy igazán profi, nagymenő óvónéni képes felfigyelni. Addig még a gyermekpszichológia klasszikusai is elkecmeregtek valahogy gondolataikban, hogy a gyermek nem egy lekicsinyített felnőtt, de azt már nem vették észre hogy a felnőttek viszont igenis felnagyított gyermekek, óriássá pöffeszkedett óvodások.így esett, hogy jelen írásom céltáblájaként azt az indulatszaggatta küzdőteret választottam, hol ezt a jelenséget könnyedén lefülelhetjük, s amin legfőképp hatalomvágyó polgártársaink szilid-szaladgálnak, s mit a leleményes köznép egyszerűen csak üzleti és politikai életnek titulál. Olyasféle honpolgárok indulatai fűtik e mű cselekmény-gőzmozdonyának kazánját, kik rászolgáltak Fran-cis Bacon (1561-1626) a hírneves angol fUozófus jelzőire: Vannak akik hazájuk határain belül saját hatalmukat óhajtják gyarapítani: ez a közönséges hitvány fajzat." Látván az itt folyó csetepaté bajnokait és nyomorultul elbukott veszteseit gyakorta félelemmel vegyes csodálat érzete kerít bennünket hatalmába, olyannyira, hogy még kikacagni is elmulasztjuk a harc közben előtűnő és az egyébként arra módfelett érdemes dolgokat. Szándékaim és persze tehetségem szerint azon leszek, hogy ezúttal ez ne maradhasson el; kellő gondoskodással vezetem majd Önöket, kedves olvasóim, létezésünk gondolati síkjának azon pontjaira, ahonnan a legmegfelelőbb látószögben mutatkozik megpillantani a ZIMMEZUM Rt. és a TUTÁLIBE Rt. - a gazdasági és politikai érvényesülés olthatatlan vágya fűtötte - ádáz küzdelme mögött rejlő igazi mozgatókat.Az persze módfelett csúnya - sőt, mi több, egyenesen kockázatos manőver -lenne tőlem (nem az út és látási viszonyoknak megfelelően" írnék), ha vitriolba mártott pennával kezemben csupán gonoszkodva gúnyolódnék, s egyben beérném avval a sekélyes élvezettel, hogy rosszmájúan együtt kuncogjak olvasóimmal. A tollforgatók korlátlan és egyetemleges felelőssége arra késztet, hogy megfelelő perspektívát mutassak; máskülönben az esztétikai, dramaturgiai érvek is azt támasztják alá, hogy megfelelő emelkedettséggel hangsúlyozva éreztetnem kell Önökkel: egy darázscsípte tölgygubacs néha iszonyúan fontos tud lenni, s szolgálhatja az emberiség azon nemes célját, hogy hatalmát a világegyetem egésze fölé kiterjessze.Mindez egyben kiváló alkalom egy egészen másfajta kalandra is: Rajta hát, kedves Olvasóim, bátran lapozzunk mindnyájan szakavatott terapeutaként saját, regresszióban feltárulkozó pszichénk, gyermeki önmagunk sokszínű képeskönyvébe!Másfelől megközelítve ugyanezt a problémát azon is eltöprenghetünk, hogy miként lesz abból a rengeteg aranyos kis csecsemőből - igen nagy százalékban - felnőtt fejjel szerfelett mocsok ember. (Olyasféle eszement, lepcsesszájú, bürokrata ribanc, hibbantság démonának tébolyult ringyaja", mint akivel épp ma délelőtt is meggyűlt a bajom egy hivatalban.) Eltöprenghetünk, hiszen az sohasem árthat, végleges és egyértelmű eredményre azonban bajosan juthatunk; hogy rögvest - szerét ejtve egy slampos, de ideülő önreklámnak - elébe vágva az eseményeknek Döbrögit idézzem regényemből: Hát szóval, ami itt