Dodo főhadnagy problémái/Manőver-szerelem [antikvár]

Részlet a könyvből:Éjjeli manőver volt; a két huszárszázad ezerlábu bizonytalan fekete foltja csöndesen, harapódzott előre a zizegő tarlón...Viharos augusztusi éj vala. Az égben mint egy sötét székesegyházban, gyászmenettel gomolyogtak a földig boruló, fekete palástos fellegek, - a szemhatáron azonban már villámok közt tört ki az istenitélet. A zivatar felhőfátyolában még pár félénk csillag úszott, de ezek is csakhamar eltűntek, mikor, mint valami nagy rekviemre, borongósan megszólalt a mennyek dörgő orgonája. Én a front megett lovagoltam. És minthogy a csatavonal még messze volt, merengve néztem el a fellegek gomolygó proczesszióját. Mentémre pár siető esőcsepp szállott...