Dong Khanh leánya [antikvár]

Részlet a könyvből: "Már régesrég tervezem, hogy néha-néha, csupán saját kedvtelésemre, felcserélem az ecsetet az írótollal. Most, hogy óriási esemény történt velem, végre nekiülök és naplóban örökítem meg eljövendő napjaim történetét. Hát igen, Pirity Ulrich, óriási dolog történt veled! Holnap itt hagyod Pestet, utazol Sólyomvárra és nagy fizetség mellett nekikezdesz társaiddal a sólyomvári öreg plébániatemplom olasz eredetű freskói restaurálásának. Csókpataki Erich vállalkozó úr pénztárából napi 15 koronát kapsz. Tenger pénz, mikor Sólyomváron napi öt koronából urasan megél az ember... És én ehhez a munkához minden protekció nélkül jutottam. Protekcióország fővárosában ez a szenzáció valóban méltó a megörökítésre. Előleget is kaptam Csókpataki tanár úrtól. Micsoda remek érzés, ha az embernek pénze van és fizethet. Délelőtt tíz órakor újból megjelenik majd Takácsné a hátralékos lakbér behajtása irányában. És én majd hanyag előkelőséggel a tárcámban nyulok és átnyujtom azt a rongyos három tizest, mintha nem is érteném, hogyan lehet az embert ilyen csekélységgel zavarni..."