Dorisz Hart karrierje I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Juddy a szobrocskát fedezte fel először. Apró, tizenkét hüvelyknél alig magasabb jószág volt és aligha állítható, hogy Raphaelson különösebben előnyös helyet juttatott neki a tárlaton. Juddy előlről és felülről nézegette a kis szobrot, két lépéssel hátrált, ahogyan a műértők a kiállításokon mindig is tették. Ezzel semmiképpen sem lett érthetőbb a szobrocska. Juddy a "Visszautasítottak" kiállítási katalógusában keresgélt, ez három írógépelt lapból állott. Huszonhetes szám. Bazil Nemiroff, Tanulmány. Juddy felsóhajtott. A nevét ki sem lehet ejteni és a megjelölés nem árul el semmit. Állát szőrmekabátja gallérjába fúrta, parfőmje illatát jólesően magábaszívta és húzódozva símogatta a sajátságos félgömböket és kockákat, melyekből a "Tanulmány" állott. Kezében kellemes bizsergés áradt el, ez már csaknem ici-picit illetlen volt és Juddy ismét visszahúzta és muffjába süllyesztve, pihentette meg kezét. Aztán odahívta férjét. Franklin O. Bryant a tárlat másik végén állt Vanderfelt ügyvéddel, ott, ahol a "Visszautasítottak" állították ki műveiket. Rendkívül álmosnak látszott, még a szokottnál is álmosabbnak és meg sem hallotta, hogy valaki odaszólt neki; Juddynak kellett hát átmennie érte.