Bővebb ismertető
A pusztaságon keresztülvágtató kocsit egy tizennégy éves rongyos leány hajtotta. Az anyját eltemették a Monongahela folyó közelében - a leány maga csinált rá sírhalmot kiásott gyepből a szépnevű folyó mellett. Az apja láztól reszketve feküdt a szekér alján, körülötte pedig az öccsei és húgai játszottak, maszatos kölykök, rongyos kölykök, vidám kölykök.
A leány megállította a kocsit a gyepes út elágazásánál és a beteg ember ezt nyögte:
- Emmy, jobb volna, ha Cincinnati felé fordulnánk. Ha ott megtalálom Edi bátyádat, az biztosan magához vesz bennünket.
- Senki sem fog magához venni bennünket - felelt a leány. - Megyünk előre, ameddig bírunk. Nyugat felé! Ott rengeteg olyan dolog van, amit látni akarok.
Megfőzte a vacsorát, lefektette a gyerekeket és ült a tűznél, egyedül.
Ez a leány volt Martin Arrowsmith nagyanyja.
Vickerson doktor irodájában, a vizsgáló széken lábát keresztbevetve egy fiú olvasta Gray bonctani könyvét. Martin Arrowsmith volt a neve, Elk Millsből való volt, Winnemac államból.