Dr. Csibráky szerelmei [antikvár]

Táblái kopottasak, kötése meglazult, a könyvtest enyhén deformált.
Részlet a könyvből. Csibrákyt mértéktelen kopaszsága óvta meg attól, hogy elmerüljön a szürke és egyhangú tömegben. Ez tette rendkívüli egyéniséggé. Más ember a lábánál kezdődik s a fejénél bevégződik, Csibráky tovább nyúlt. Koponyája, mint valami gyüjtőmedence, fölhalmozta, magábaszívta a ráeső fényt, aztán kisugározta, úgyhogy Csibráky mintegy gőzkörben élt, amely csak a teljes sötétség beálltával szűnt meg. Senki sem gyanította, hogyan és mitől kopaszodott meg, de olyan ragyogón, olyan véglegesen kopasz volt, mint soha emberfia. Mikor valahol megjelent, mindenki fölfigyelt. Egy pillanatig elbűvölten nézték síma, szinte szikrázó fejbőrét s csak hosszú percek múltán fedezték föl egyéb sajátosságait, meleg tekintetű barna szemét, széles vállát, lomhán lelógó vastag karját, boltozatos mellét, melyet alulról enyhe pocak támogatott.