Dr. Kildare titka [antikvár]

Részlet a könyvből: A világ minden tájáról jöttek a paciensek dr. Leonard Gillespiehez. Csodatevő híre vonzotta, vagy a kezelőorvosok küldték őket hozzá a különböző országokból. De három nap óta senkit sem fogadott és Conover, az öreg néger, aki a várószobában rendelkezett, helyetteséhez, a fiatal James Kildare kórházi orvoshoz utasította a betegeket. James Kildare nem volt impozáns jelenség és rendszerint nem volt nagy hatással azokra, akik a tanár világhírű neve alatt jöttek ide; csak nagyon kevesen vették észre az átható pillantást, a gyorsan dolgozó ösztönt, ami annyira jellemzi a született diagnosztikust. Kildare majdnem olyan bűntudattal fogadta el ezt az előkelő megbízást, mint a tolvaj a trónt, de három napon át símán ment minden. Most azonban teljesen megakadt. Eddig is előfordult, ha végérre ért a saját tudományának, hogy kétségbeesetten nézett fel a könyvekkel megtöltött polcokra Gillespie könyvtárában és felvillant agyában valamelyik könyvoldal emléke, vagy Gillespie valamelyik szava csendült meg fülében, útbaigazítást adva. Így a három nap folyamán, mialatt megszakítás nélkül taposták a betegek az elmosódott mintájú szőnyeget, egyetlen durva tévedést sem követett el. Ösztöne átsegítette sok nehéz kérdésen. A nagy Gillespie azt szokta mondani: "A lélek teszi ki lényünk kilenctizedrészét, ennélfogva az olyan orvos, aki nem a lelket gyógyítja elsősorban, nem sokat ér. Az olyan orvos, akiből hiányzik a lélekismeret, hasonlatos a szénbányászhoz, akinek nincsen lámpa a fején, vagy csákány a kezében." Veleszületett tehetségén és Gilespie tanításain kívül ez a lélekismeret segítette át Kildaret az első három napon. Gillespiet ezalatt kísérletezései foglalták el. A negyedik napon azután megakadt Kildare tudománya.