Drágám, tudatom veled... [antikvár]

Franciaország, 1917. június 7., éjjel 3.10 Meleg éjszaka volt. Nyárias. Csendes, mint az ilyen éjjelek általában. A robbanások döreje olyan hirtelen hasította ketté az eget, olyan erővel rengette meg a földet, hogy belerázkódott minden megviselt koponya, és az agyakból kihullott a legutolsó épkézláb gondolat is. A dobhártyák majd beszakadtak, szétrázta a májat, befurakodott a bőr alá, a vénákban és artériákban visszacsapott a vér, a hullám elért a csontvelő legfinomabb szövetéig. Összeszorult a szív, fogak törtek ki, visszhangot vert a szinaptikus résben. Az emberek a zaj részeivé váltak, belefulladtak, szétszaggatta és elnyelte őket. Zajból voltak. A zaj pedig belőlük. Már hozzászoktak.