Dübörög a föld [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ott, ahol a tenger dél felől szüntelenül riadót ver, emelkedik a magas, kopár Hegyes. Áttörte a felhőket és csorba fésűjével széjjelfésüli a köd fehér hullámát, mely a délutáni órákban úgy nyomul a tengerről a szárazföld felé, mint egy gáztámadás. A völgykatlanban Pavlovka ablakai csillognak, a patak mentén terjeszkedő Varvarovka mellett egy földnyúlványon apró település húzódik meg. - Odrezok, és a hegyek mögött, ott, ahol tölgyerdők és dohányföldek védekeznek a sós tengeri szelek áramlása ellen, örmény falucska éldegél napsütésben és istenfélelemben. - Szukko. Innen, a mély, zöld hullámokból kel fel a nap és estére átsiklik elcsigázott görögök alszanak. És azokat a helyeket érintve, mely a tenger határait és az égboltot sejtetik a szemhatáron, aranyló utat ágyaz a víz mentén egész Anapáig, ahol a bazárban örmény cipészek zárják be szandálosbódéikat, a nyaraló kertjeiben felcsendülnek, a zene első hangjai és a szovjetépületek hivatalnokai becsukják poros polcaikat."