Dunakeringő [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak, Kötéstábla kopottas
Bevallom, hogy nincs bennem sajnálat, csak együttérzés. Nem szeretek kezet fogni, nem szeretem, ha férfiak megölelnek. Nem szeretem a nagy társaságokat, mert mindenki csak a saját hangját akarja hallani. Nem tudok berúgni. Nem tudok önfeledt lenni. Sohasem éreztem félelmet, csak aggodalmat. Szeretek bátor lenni, mert szórakoztat. Gyakran megbántok másokat, és sohasem csodálkozom azon, ha engem is megbántanak. Nem tudok meghátrálni, de szeretek kompromisszumot kötni. Szeretem ezt az országot, mert egy ország csak akkor viheti valamire, ha szeretik a polgárai. Szeretem Angliát is, mert ott az emberek hisznek a törvényeikben. Nem hiszek az igazságban, mert mindenki csak a saját igazságában hisz. Szeretem a házasságot, mert szabaddá tett. Szeretem a sikert, mert önbizalmat ad. Csak a bukásaimból tudok tanulni. Nem szeretem az unalmas könyveket, nem szeretem, ha az olvasónak kell megküzdenie az élményért. Nem akarom megváltoztatni a világot. Azt akarom, hogy a világ változtasson meg engem. Négy éve gondolkodom azon, hogy hogyan lehet írni arról, ami manapság történik Magyarországon. Ez az én válaszom Dunakeringő