Dunáról fúj a szél [antikvár]

Részlet: Reggelenként arra ébredek, hogy szobám ablakát rázza a szél. Öt óra felé már éberebben alszom, s akkor a zaj egészen kiveri az álmot a szememből. Januárban, amikor ide költöztem a fiúkhoz, már az első héten szóltam emiatt. Kálmán ígérte is, hogy elhívja az asztalost, de csak megfeledkezik róla szegénykém. Nem akarom folyton emlegetni neki, hiszen annyi dolga, gondja van, mindig töri a fejét valamin. Nyughatatlan természetű, akár az apja volt. Régen is ilyen szeles volt ez a város? Itt töltöttem a fiatalságomat, de már nem emlékszem vissza. Miért is éppen a szélre emlékezne az ember? Ha meggondolom, akad éppen elég sok minden, amit szívesen elfelejtenék. Azért ma már nem tudnak fájni a régi sebek.