Dunárul fúj a szél... [antikvár]

Részlet:Nagy Dunával vesződsége is nagy a télnek. Ellenben az efféle holt víznek nem kell sok biztatás: elég az első könnyű fagyocska, egyetlen éjjel. Mozdulatlan tükrén reggelre ott a jég.Csodalátni falu alá csődül a gyermeksereg. S hát cseng-bong a jég hosszasan, valahányszor reáhull egy elhajított kavics. Pattanva ugrik el maga a kavics, siklik egy darabot, ott olyan kerek lyuk tátogat, mint a pipázó ponty szája. Hű! És belőle csobbanva fakad fel a víz! Aztán meg elevenen lüktet, csak a csizmaorrot kell kicsikét a jég széléhez érinteni. Akár a szív. Akár golyóütötte sebből a vér.