Dunától a Donig [antikvár]

Részlet a könyvből: Hideg, áprilisi eső zavart haza bennünket 1942 április 23-án a Vörös Szilviára rendezett túráról. Lányom már messziről elibém szaladt. - Apu ! Behívót kaptál! Nem hittem el. Hogyan is hihettem volna, hiszen a zsebemben volt a felmentés, mely 1943 február 1-ig minden katonai szolgálat alól mentesített. Még az újoncozás alól is. Igaz, több mint négy esztendeje már besoroztak, de az én korosztályomból még senkit se hívtak be kiképzésre. A behívó tényleg ott volt. »Kossa István újonc, tartozik 1942 április 25-én reggel 8 órakor, a nagykátai kiegészítő parancsnokság tápiósülyi kirendeltségénél jelentkezni. Három napra való élelmet hozzon magával« - figyelmeztetett a behívó. Csak úgy, viharkabátosan, túrabakancsban rohantam a szakszervezetbe. Ott már hangyaboly fogadott. Az egész vezetőség behívót kapott. Elnök, főtitkár, mindenki, akinek nagyobb szerepe volt az utóbbi években a szervezeti életben, szinte kivétel nélkül a behívottak között volt. Első pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy politikai behívás történt, bár mindenkinek katonai rangja is fel volt tüntetve a behívóján. A behívottak között nemcsak volt katonák, újoncok voltak, hanem olyanok is, akiket ismételt sorozásokon katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak találtak.