Dávid [antikvár]

Dávid királyról sok könyvet írtak már, és még nagyon sokat írnak. A Biblia egyik legérdekesebb, legösszetettebb személye. Alakját kendőzetlenül láthatják, idealizálás nélkül. Ha kell, kíméletlenül tör a hatalom felé. Gyilkosság, árulás kíséri útját. Háborúzik, területeket hódit, miközben épít is: legfőképpen az ókorban páratlan modern nemzetállamot. Erre szükség is van, hiszen a nép, amelynek vezetője lesz, már-már a szétesés előtt áll, s félő, hogy visszazuhan a pogányságba, elvész a szomszéd népek bálványai között, és semmivé lesz a hatalmas mózesi Mű, a Tóra emberépítő és társadalmat védő csodája. Dávid hadvezér, ugyanakkor messzire tekintő álmodozó, aki zsoltáraival az Égig emeli a sorsának kiszolgáltatott gyönge, gyarló embert, szívét felvértezi a remény pajzsával, s jó célhoz segíti a téblábolót. De mindeközben ember is, hétköznapi vágyakkal, hiúsággal, szerelmi érzésekkel, politikai ravaszsággal, hogy megvalósítsa akaratát. Nagy felfedezése önmagáról és szerepéről: a választott népből ő Isten különös kiválasztottja, hogy ezáltal ő teremtse meg az örök bizakodást a megváltásban. Ez a könyv nem öleli fel Dávid teljes életét. Az ív Góliát megölésétől Bát-Séba elszeretéséig tart. Természetesen megmarad a bibliai keretek között, de az írói fantázia átszövi a történeteket, mesés figurákkal, újszerű megközelítéssel, fordulatos cselekménnyel egészíti ki azt. Az író megtalálja az ábrázolásnak azt a formáját, amely a hőst napjaink nagyon is élő, izgalmas, modern alakjává teszi.