Édenkert az óceánban [antikvár]

ELSŐ RÉSZ Már három hete barangolt a kis csapat a hegyvidéken, amikor Balboa, a vezér egy szildacsúcsról megpillantotta a látóhatár szélén a kék párái között lomhán imbolygó déli óceánt. Ez volt az a titokzatos pillanat, amikor megkezdődött az ismeretlen tenger meghódítása. Ez a Balboa spanyol katona, felfedező, kalandor volt. Alakja úgy kerül bele a történelembe, hogy alig két évtizeddel Columbus első útja után már ,,várost" alapít a mai Panama-csatorna környékén, melynek akkor Darien volt a neve. Ez az első település ka-tona-kufárokból állt, akik — mert kevesen voltak, s a környékbeli indiánok nem féltek tőlük — viszonylag békés eszközökkel igyekeztek kicsalogatni tarka kendőkért, tükrökért, szögekért a bennszülötteknél levő kevés aranyat. Egy nap, amikor épp mérlegre tették a sárga fémet, egy Comogre nevű indiánfőnök öklével ráütött a serpenyőre, melyben néhány apró, durva-mívű ékszer hevert. „Ha ez az a csodálatos kincs, amiért ti elhagytátok távoli hazátokat, ezért teszitek kockára annyiszor életeteket — akkor én megmutatom nektek, merre feikszik az a föld, ahol aranyedényekből isznak az emberek, s ahol nincs több értéke ennek a sárga holminak, mint tinála-tok a vasnak."