Bővebb ismertető
SZÉLJEGYZETEK BENEDEK ELEK ÖNÉLETRAJZI KÖNYVÉHEZ
Elek apóról, ahogyan még szüleim hívták, akik a cimborák nemzedékéhez tartoztak, legszívesebben népmesét szeretnék írni. Könyveiből tanultam olvasni, ő tanított meg a ma-^ar mese- és mondavilág gyöngyszemeire, amit unokáim is lelkes figyelemmel olvasnak. Ezért hát kezdjünk hozzá Benedek Elek bemutatásához, úgy ahogyan a meséi szólnak, hiszen ez a könyv, amit művei közül a legfontosabbnak tartott, róla mesél.
Hol volt, hol nem volt egy székely legényke, aki 1859. szeptember 30-án született egy kis udvarhelyszéki falucskában, az Erdővidéken. A falucska neve Kisbacon. Szülei kisnemesek voltak, huszárok, vagy ahogyan akkor mondták, császári huszárok. Nagyapja, Benedek István 24 esztendeig szolgálta a császárt, üldözte Napóleont és 1813-ban Párizsba is bevonult. Mint világjárt székely huszár tért haza szülőfalujába, de a sok kaland között azt is elmesélte, hogy a fény városában, ahogyan Párizst hívták, a száraz, égett, eldobálásra ítélt kenyérhéjak mentették meg életét az éhenhalástól. Hogy milyen is volt a falu, milyenek voltak az emberek, azt ez a könyv meséli el. Régi, szabad székely szokás szerint a székelyudvarhelyi református kollégium diákja lett, de ide is elkísérte a kisbaconi nóták meg mesék tündérvilága, amiket még Rigó Ánistól hallott a téli estéken. 1877-ben érettségizett. Ekkor már készen volt Sepsi Jób nevű diáktársával együtt gyűjtött népmese gyűjteménye, mely 1882-ben, „Székely tündérország" címen jelent meg. De addig még sok kaland és küzdelem várt rá. Budapestre került egyetemi hallgatónak, és mivel szülőföldjéről tarsolyában magával hozta a mesélőkedvet, szerencsét próbált az irodalom terén is. Első írása, Jókai Mór híres lapjában, az „Ustökös"-ben jelent meg, de ez csak csöndes kezdet
^^a^ tatténeieÁ/ 5