Édesvízi mediterrán [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kitártam a teraszajtót, és megcsapott a hajnal párás hűvössége. A napsugarak még csak valahol a fák törzsénél jártak, rácsszerű árnyékot vetve a terrakottaszínű járólapokra, az ösztövér, porló felületű, fehérre mázolt asztalkára és a napszítta nádfonatú karosszékre - no és persze az én álmosan hunyorgó szememre. Gyorsan vissza is fordultam, hogy a parányi konyha jótékony félhomályában folytassam az ébredési folyamatot. Az este folyamán elfogyasztott vörösbor sivatagi szárazság érzetét keltette bennem - valószínűleg a mennyiséggel lehetett a probléma (noha nyilván csak a ma reggeli, kínzó szomjúságot szerettem volna előre elhárítani). De hát nem csoda, hogy nekibúsultam - vagy ahogy errefelé mondják, borba fojtottam a bánatom -, hiszen az elkövetkező napok nem túl sok jóval kecsegtettek. Már ezerszer megbántam, hogy belevágtam ebbe az eszement vállalkozásba, hiányzott az otthonom, idegesített, hogy folyamatosan azon aggódom, mit barmolnak el az alkalmazottaim a cégnél, és igen, még Francoise folyamatos perlekedése is hiányzott, egyéb, jóval kevésbé barátságtalan kellékeiről nem is beszélve."