Ég a házunk [antikvár]

Lehetne ez akár az én történetem is. Vagy egy önéletrajz, ha azt akartam volna írni. De nem akartam, nem érdekel. Vannak dolgok, amik sokkal fontosabbak számomra. Ezt a könyvet Svante és én lányainkkal közösen írtuk arról a válságos helyzetről, amely családunkat sújtotta. A könyv Gretáról és Beatárói szól. De még inkább arról a válságról, amely valamennyinket körülvesz, és valamennyiünkre hatással van. Arról a válságról, amelyet mi, emberek okoztunk azzal, ahogy élünk: nem gondoltunk a fenntarthatóságra, elszakadunk attól a természettől, amelynek részét képezzük. Van, aki túlfogyasztásról beszél, mások klímaválságról. A legtöbb ember azt hiszi, hogy ez a válság valahol tőle távol zajlik, és hogy még nagyon sokáig nem fog minket érinteni. De ez nem így van. Mert a válság már itt van. Folyton-folyvást itt zajlik körülöttünk a legkülönbözőbb formákban. A reggelizőasztalnál, az iskolák folyosóin, az utcákon, a házakban és a lakásokban. Az ablakunk előtti fákban, a hajunkat borzoló szélben. Bizonyos dolgokat talán nem kellett volna elmondanunk, de hosszas tétovázás után, Svantéval és a gyerekekkel közösen úgy döntöttünk, mégis leírjuk őket. Csak később, amikor már kellő távolságból látjuk. Végül nem magunk, hanem az olvasók miatt határoztunk így.