Ég alatt kanyargó utak [antikvár]

Részlet: FÖNT AZ ERDŐBEN Fönt az erdőben úgy várják az új sofőrt, akár a Kávás-kőnél a fenyőcsemeték a tavaszt. Összegyűlt a fuvar, és a meteorológia előrejelzése havat ígér. Márpedig, ha megereszkedik a hó és meg is marad, nem nagyon lehet mozogni idefönt. Se ki, se be. Autó legyen, amelyik följön a Káváskőnél, azon az istenverte kapaszkodón. Oroián technikus a múltkor lent járt a városban, azt mondták a központban, hogy megvan az új sofőr, de pár napot még várni kell. így aztán vártak már több mint egy hetet. A nagy zöld Zisz meg ott állt a hajdani vadászkastély mögött egy deszkaszínben. Gaál mérnök, ha kinéz az iroda ablakán, éppen odalát. Ilyenkor mindig káromkodik, és eljön az ablaktól. - Nyakunkon a hó - teszi hozzá, hogy a cifra szitkozódást némiképp indokolja a nők előtt. - Nyakunkon a hó - mondogatják ott kint is az emberek. Már a második szombaton vágnak neki gyalog haza-felé. Ki a buszhoz, ki a vasúthoz. De mindenki elég messzire. Három hete filmet se hoztak föl. Odabent Gaálék egyre a fuvart emlegetik. Most jók az utak, fagy van, és amíg le nem esik a hó, az autó jó néhányszor fordulhatna. A harminckét házból álló erdésztelepülés nemrég fész-