Ég rendelte frigy [antikvár]

ELSŐ FEJEZET ANGLIA, 1214 Walter de Roghton kint ült a király fogadótermének előterében, az utasítások szerint itt kellett várakoznia. Még mindig reménykedett, hogy megkapja az audienciát, amelyre ígéretet tettek, de ahogy a percek órákba fordultak át, és nem szólították, kezdett kétségessé válni, hogy aznap fogadják. Más lordok is összegyűltek, hozzá hasonló reménykedők, akik szerettek volna valamit János királytól. Walter volt az egyeden közöttük, aki nem tűnt nyugtalannak — pedig az volt, csak épp jobban tudta titkolni, mint a többiek. Mint mindig, most is épp elég okuk volt a zaklatottság-ra. János, a Plantagenét-család sarja, az egyik leggyűlöltebb király a keresztény világban, az egyik legcsalárdabb és legjel-lemtelenebb. Egy olyan uralkodó, aki gondolkodás nélkül felakasztatott túszként fogva tartott ártadan gyermekeket, amikor példát akart statuálni az ellenségeinek. Példaként nem vált be. Visszataszító cselekedetként azonban még inkább János ellen hangolta a nemeseket, akik félelemmel vegyes undorral tekintettek rá. Olyan király volt, aki kétszer is megpróbálta megszerezni a koronát fivérétől, Oroszlánszívű Richárdtól, és kétszer is megbocsátották neki az árulását, anyjuk közbeavatkozásának hála. Amint Richárd halála után övé lett a trón, megölette az egyeden megmaradt trónkövetelőt, a saját ifjú unokaöcs-csét, Artúrt, és Artúr nővérét, az akkor mindössze tizennyolc