Égből lopott szerelem [antikvár]

1 Laurának elhomályosult a tekintete. Miféle világba került? Most látta először a képeket a falon, de mintha öröktől fogva ismerné őket. Egy valószerűtlen, valóságon túli álomvilág tárult fel előtte, saját vágyait és félelmeit tükröző útvesztő. Sötét erdők, melyek az élvezetek sűrűjébe futó, egymásba fonódó ösvényeket mutattak húsevő virágok, melyek rémisztő szépségükben lestek zsákmányra a tilalmas dolgok paradicsoma, melyet fenyegető tekintetű és lólábú, madárszerű lények népesítettek be az örök üdvösség szakadékai, melyek fölött rabló csalogányok őrködtek - Azt hiszem, ismerjük egymást - szólalt meg egy német akcentussal beszélő férfi szörnyű angolsággal. - Nem háltunk mi egymással valaha? Laura megpördült, a kiállításra érkezett látogatók tömegéből egy férfi lépett oda hozzá, mintha abból a világból jött volna, melyben az előbb elmerült. Mintha e pillanatban nőtt volna ki a földből, magasan és karcsún állt előtte, fekete körgallérban, soványan, egyenes tartással; arca Caesarra emlékeztetett, a haja fehér volt, és korát tekintve kétszer olyan idős, mint ő. - A Nagy Varázsló - suttogta Laura. 11