Egerek és emberek [antikvár]

Részlet a kötetből: "Néhány mérföldnyire Soledadtól délre a Salina folyó szűk mederbe ereszkedik le a domb lábánál s mélyen és zölden folyik tovább. Még meleg is a vize, mert napsütötte sárga fövényen siklott el csobogva, mielőtt a keskeny tavat elérte. A folyó egyik oldalán az aranyszínű hágók felkanyarognak az aljból az erős és sziklás Gabilan hegyekig, de a völgy felé eső oldalon fák szegélyezik a vizet, -- minden tavasszal frissen kizöldülő füzek, alsó ágaik közt a téli áradás hordalékaival; meg szikomorfák, pöttyös fehér, visszahajló ágakkal, amelyek átívelik a tavat. A fövenyes parton a fák alatt vastag avarréteg; oly száraz, hogy nagy ropogás támad, ha egy gyík elsiklik rajta. Esténkint tengerinyulak jönnek ki a bozótból, hogy elüldögéljenek a fövényen, s a nedves partot elborítják a mosómedvék éjszakai útjainak, a tanyai kutyák széles járásának s az éjszaka innijáró őzek lábának ékalakú nyomai.