Égi szerelmek [antikvár]

Címváltozás Ülök a napernyő alatt, amely hirtelen esemyö-vé változott. Váratlanul esni kezdett. Hatalmas a forróság, az égbolt egy csapásra beborult, de a levegő nem hűlt le. Csak pár csepp esö esett, ennyi az egész. Az esemyö ismét napemyő lett, bár időközben elveszítette funkcióját, mert beesteledett, lement a nap. Már elmúlt nyolc, lassan jön a társaság többi tagja is. Körbeüljük az asztalt és kötetlenül elcseverészünk. A társalgás több nyelven folyik, nem mindegyiket értem. Egy pillanatra elvesztem a fonalat és elrévedek. De tekintetem nem szeli a levegőt. Itt a napemyö és - szemben az utca túloldalán, melyen már rég nem közlekednek autók, hiszen a történelmi városközpontban vagyunk - a fal. Az egyetlen ház öreg, málló fala, melynek homlokzatát nem újították még fel. Az összes többi ház már új ruhát kapott, élénk színük messzire világít. Az előkelő kávéház asztalainál ülő, más-más nyelveken beszélő vendégek is elismerő pillantással értékelik a nagy változást. Mert ez olyan változás, amely a jobbak közé tartozik. Csak erről az egy házról feledkeztek meg. A ház fala, még ha észrevétlen is, zavarja a szemem. Mint a múlt. A felpingált, olvashatatlanná 7