Égigérő fal [antikvár]

ELŐSZÓ Juhász Lajos 1903-ban született. Óbudán nevelkedett fel, a téglagyárak, sötét kis földszintes házikók között. Benne élt a nyomorban, sajdf bőrén tapasztalta az elesettek, nincstelenek életét. Már fiatal korában magábazárkózott, kerülte a társaságot, egyetlen valami, ami feeZíe, a2 iskola volt. Mindössze hat elemit végzett, de iskolai tanulmányait rengeteg olvasással pótolta. Mindene volt a könyv, állandóan olvasott. Huszonkét éves korában kezdett komolyabban foglalkozni az írással, azonban a kenyérgond letétette vele a tollat. Hosszú ideig mint fodrászsegéd tartotta el negyedmagát, majd a harmincas évek közepe felé látott ismét az íráshoz. regényeivel jelentkezett; ezekben legszívesebben a Horthy-rendszer elesettjei és a bűnözők lelki világával foglalkozott. örökös anyagi gondok gúzsbakötötték a kezét: nem foghatott bele komoly munka megírásába. „Égigérő fal" hosszú éveken keresztül formálódott, alakult ki benne. Ha nyugodtabb hetek köszöntöttek küzdelmes életébe, mindig nekilátott a „nagyregény" megírásának, de 1942-ig nem tudott érdemlegesen foglalkozni vele. 1942-ben már bojkottálták írásait, egyre kevesebb sort tudott elhelyezni baloldali magatartása miatt, s ekkor Kerekegyházára költözött családjával együtt. Kerekegyházán azután a mindennapos nélkülözések, megpróbáltatások tömegével kellett megküzdenie és ilyen körülmények között fejezte be az „Égigérő fal"-at. A könyv kiadását azonban egyetlen kiadó sem^ vállalta. Aki vállalta volna, annyira meg akarta változtatni a regény tendenciáját, az akkori rendszer ,,irányelveit" figyelembe véve, hogy Juhász Lajos ebbe nem egyezhetett bele. Később pedig már egyáltalán nem volt hajlandó kiadni kezéből a kéziratot, mert világosan látta, hogy rövid időn belül vége lesz a háborúnak és „ha ennyi ideig tudtam várni, ez a néhány hónap már nem számít" elhatározással fiókba zárta a regényt. De a felszabadulást