Egy alispán [antikvár]

Részlet a könyvből: Még sincs vége a sok régi históriának? Nincs és talán nem is lesz; mert élhetnék én kétszáz esztendeig, mégis találnék elég anyagot. És mert találok, s azt hiszem, hogy a mult emlékezetéből egy ízecskének is halálos vétek volna elveszni: folytatom a munkát. Érzem, hogy a magyar irodalom terhes felelősséget hordoz; a kritika és közönség igen gyakran még terhesebbé teszi a helyzetet. Egyik az örökszépnek elengedhetetlen törvényeit kérdi és méltán, célul csak azt ismeri el; (de mihelyt az önkény ezen túl vág, kérlelhetetlenségének szigorával áll elő). Aztán következik a másik, a közönség, ez is hatalmat gyakorol, - nemcsak az életet, a hű nemzeti jelleget, de a multat is követeli. Azonkívül kéri azt, mi őt bizonyossá teszi, hogy életrevalóságunknak mély gyökerei vannak a multban, sőt erőteljes ágai, melyek alatt egy-egy percet megnyugodván, erősbülve folytathatja útját.