Egy asszony három élete I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: MADEMOISELLE DELUZY A kis gőzös, mely Southamptonból indult el, hogy átkeljen a csatornán, már közeledett végcéljához, Le Havrehoz. Az egymáshoz nem illő utasok tarka csoportjában egy karcsú lány állt a közös kabin falánál, táskái és csomagjai közt, a többiektől kissé elkülönülve. Akkoriban - 1841-ben - még eléggé szokatlan volt, hogy egy jól öltözött fiatal nő kísérő nélkül utazzék. A karcsú lány ezért bizonyos feltűnést keltett a hajón, bár nem volt feltűnő szépség; kétségtelen azonban, hogy jó alakja, értelmes arca és úri viselkedése megkülönböztette a többi utastól. A szépség és bájosság különböző tulajdonságok; az utóbbi teljesen pótolni tudja az előbbi hiányát. Március utolsó hete nem a legalkalmasabb idő az átkelésre és az angol csatorna nem hazudtolta meg zord hírnevét. Egész éjjel dühöngött a szél és eső korbácsolta a fedélzetet. Az utasok kis csoportja olyan volt, mint egy megvert sereg; elcsigázottan várták a pillanatot, amikor szétszóródhatnak. Kacér kalaptollak és tegnap még gondosan bodorított hajfürtök csapzottan hajoltak a sápadt arcok fölé; máskor csillogó, fiatal szemek karikásan húzódtak meg csúf árnyékok közé; férfiak és nők sálakba és hajókendőkbe burkolódzva kuporogtak a padokon.