Egy asszony naplója [antikvár]

Részlet: Mikor még zárdai növendék voltam, a félévi bizonyítványomba mindig beírták: »Erős jellemű, okos, komolysága meghaladja korát, nyugodt, túlzottan lelkiismeretes.« »Túlzottan lelkiismeretes« - ezt nem tagadom, egyebekben, úgy hiszem, tévedtek a kedves nővérek. Megcsalta őket a külsőm. Sápadt, barna, szigorú arcú leány vagyok. Szememben a rövidlátók közönyös kifejezése. Beszédmodorom, járásom csöndes, mozdulataim nyugodtak. El se hinné senki... záros naplómon kívül másnak én se vallanám be, hogy az »okos, komoly, nyugodt Charlotte« romantikus hajlamú és szenvedélyes lelkü. Épp azért nem is írtam naplót mostanig. Pedig rögtön vettem kulcsos könyvet, mihelyt a zárdából kijöttem, de három év alatt még egy betűt sem írtam bele ... Visszatartott a »túlzott lelkiismeret «. Féltem, hogy a naplóírás szabad fejlődést fog engedni ábrándjaimnak, a romantika veszedelmesen nagyra nő bennem s megmételyezi lelkemet. Elfogultságomból okos, jóságos nagyanyám szabadított meg. Végighallgattam egy beszélgetését háziorvosunkkal. A női természet hibáiról és erényeiről esett szó. Orvosunk azt állította, hogy kötelességét híven teljesítő nő nem járhat a fellegekben és nem ápolhat szívében romantikát. Nagyanyám nyugodt, kedves mosolyával nézett reá és tiltakozva csóválta fejét. - Higyje el, uram, hogy szívtelen, sivár lenne az önök élete is, ha a női fantázia nem sugározná meleg élettel, színekkel teli. A kötelességteljesítés csöppet sem tiltakozik hangulatok, napsugaras szépségek ellen. Mi lenne a világból, ha az egyik, ellensége volna a másiknak? A kötelesség igen jól megfér a szenvedéllyel s éppen ebben rejlik a tisztességes asszonyok boldog életének titka.