Egy bizonyos remény utca [antikvár]

Az író mondja új kötetéről: "Mi fűzi össze a tizenöt évvel ezelőtt írt Egyedül című novellát a hetvenes évek végén született Földhözragadt történet-tel? Ez a kérdés foglalkoztatott, amíg másfél évtized elbeszéléseiből ezt a kötetet összeállítottam. Hisz a pályakezdőből közben felnőtt lett, s a szerző élete, gondolkodása ugyanúgy megváltozott, mint hőseié. Csakhogy van, ami az életemben s a gondolkozásomban eközben állandósult. Gyalogjáró ember voltam tizenöt évvel ezelőtt, s az maradtam, nyilván már az is maradok életem végéig. Írásra a többi gyalogjáró sorsának konfliktusai késztettek, ma is az ő gondjuk-bajuk érdekel leginkább a világból. Némi nagyképűsséggel azt mondhatnám: a társadalmi érdeklődés közös ezekben az írásokban. Mint ahogy közös bennük az irónia meg az önirónia is, ami nékül bizony nehezen igazodhatunk el ebben az eszményeket elkoptató, önmagával feleselő, minduntalan saját vermébe zuhanó korban. Nem vidámak az én történeteim. De talán fölfedezik bennük a sorok között bukáló csúfondáros kérdést is: ugyan szabad-e, lehet-e önmagunkat egészen komolyan venni?"