Egy bráhmán család [antikvár]

Részlet a könyvből:A padlón kuporogva, Parvati gondosan rajzolta bűvös köreit az I-shana agni, a házi isteneknek és ősöknek szentelt agyagtűzhely köré. rozslisztpép állt mellette egy csészében, abba mártott egy fapálcikát - egyszer-másszor az ujja is beletévedt - s így vonta meg az áldó és védő szent jeleket.Éppen a sejtelmes Aum-mal végzett, amikor az udvarból fa-sarúk kopogását hallotta. Férfiléptek! Parvati nem ismert rájuk; nem, se a férje, se a fia, sem az öreg szolga nem jár így, már pedig csak ennek a három férfinak szabad a zenana-ba lépnie. Ezek a lépések vontatottak voltak, mintha meg-megbicsaklott volna a láb és mire a konyha előtti tornác szélére értek, egészen elnémultak.Izgatottan és aggódva támaszkodott hátra guggoló ülésében Parvati. Hallgatódzott. Levetett sarúk koppantak meg a keményre döngetett földön, meztelen lábak surrantak el selyemszerű zizzenéssel a tornác agyagpadlóján. A következő pillanatban felhangzott anyósa üdvözlő szava, de hirtelen elhalt és egy fájdalmas, zavaros kiáltás törte meg a csendet. Csak ekkor szólalt meg a férfi. Mégis a férje volt. Hangjáról ráismert Rammohan Mishra-ra...