Bővebb ismertető
Részlet:
Egy szép napon, déltájban, igy szólt Kusin Vanjuska anyja a fiához:
- Vanja, el kellene menned a városba.
Vanjuska nem szólt semmit, egy meleg krumplit hámozott, lármásan az ujjaira fujt, tölcsérré formálta az ajakát és boszankodva ránczigálta a szemöldökeit.
Az anya ránézett gömbölyü, fiatal ábrázatára, sóhajtott és megint azt mondta, de halkabb hangon:
- Igazán, el kéne menned...