Egy család démona I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "A lemenő nap még egyszer végig mosolygott, az angol park sötét facsoportozatain, s bucsucsókját oda lehelve az ezüst nyárfasor koronáira, pár perczig megpihant s szerelemtől kipirult arczczal hallgatá az ezüst nyár titokteljes susogásait, arcza még egyszer fölragyogott, azután letünt a láthatárról. A park egyik nagyobb tisztásán, három gyermek állt körben, két leányka és egy fiu: ez utóbbi ujjával sorba mutatott mindhármukra, s halvány ajka számokat hangoztatott. A kire a tizes szám jutott, az lassan elosont elbujni, s igy most a kis fiu maradt hunyi, az az megkeresni játszótársnéit, s kit elébb megtalál, az váltandja majd fel e fontos hivatásban, ha t. i. meg is birja fogni a feltalálásnál."