Egy császárnő regénye [antikvár]

- Helyet! Helyet! - kiáltotta az ismeretlen lovas, mikor Zerbst csúcsos tetejű házakkal környezett piacára ért s törölt egyet hóval, zúzmarával belepett bajuszán. Az emberek kíváncsi sokaságban verődtek össze és szinte elállták az idegen útját, akinek bőrtáska lógott az oldalán.Ünneplőjükbe öltözött asszonyok, akik a kapuk előtt tereferéltek, visszaparancsolták a csaholó kutyákat. A rohanó iskolásgyerekhad elől a galambok és tyúkok ijedten rebbentek fel a kerítésekre és a háztetőkre. Az Arany oroszlán törzsvendégei, akik hires honi söritaluk délelőtti friss csapolásának az élvezetébe voltak elmerülve, egy-kettőre lekapták ajkukról a korsót és kineszeltek a piacra. Még a vén Roland és a kis aranyozott fejőlány ott a karcsú oszlopon is, mintha elcsodálkozott volna a váratlan vendégen. - Micsoda lárma ez a mi csöndes városkánkban! Ma, újesztendő napján! - jegyezte meg Keresztély Ágost, Anhalt-Zerbst hercege, méltóságteljes, jól megtermett, ötvenhárom éves férfiú, aki kastélyának kis kápolnájában meghallgatva a reggeli misét, feleségével és leányával épp hogy leült a csinosan megteritett asztalhoz.