Egy csibész naplója [antikvár]

- De rohadt meleg van itt! - szuszogtam és fújtattam, miután beszívtam egy maroknyi port ott, ahol takarítószemélyzet még sosem járt. A Motel 21 tizenötös szobájának franciaágya alatt. Ajtó nyílt, majd nehéz lépteket, olcsó cipő nyikorgását hallottam. A dohos szagú, majdnem földig lógó ágytakaró alól figyeltem, ahogyan egy frissen bokszolt, kemény talpú fekete bakancs közeledik. Aztán megáll. Orra egyenesen felém néz, mintha tudná, hol vagyok. - Csak most, csak most az egyszer, kérlek! - imádkoztam összefont ujjakkal, és próbáltam magamat olyan picire összehúzni, amennyire ez a száznyolcvankettő (a háziorvosom szerint száznyolcvanöt) centimmel lehetséges. A bakancs közelebb lépett, egészen közel, olyannyira, hogy megéreztem: vége a játéknak. - Gyere elő, te szarházi! Most megmutatom, milyen az, amikor fáj ! A fenyegető mondat a bakancshoz tartozó vaskos lábszár tulajának szájából jött. Az alak lehajolt. Két kezével megragadta a könnyű ágyvázat, és minden nehézség nélkül felborította. Az ágy alatt sziesztázó csótányok és fülbemászók új menedéket keresve rohantak szanaszét. így tettem volna én is, de már késő volt. Tíz erős ujj feszült a torkomnak. A férfi felemelt a földről és a mosdó felé vonszolt. - Véged, csibész, elkaptalak! - jött a fenyegetés mesterien komponált szájszaggal egybekötve, ami automatás kávé, fokhagyma és a mindezt lefojtani igyekvő mentolos rágógumi egyvelege lehetett. Ez a szag már önmagában is felért egy ítélettel. Hirtelen rúgást éreztem a térdhajlatomban, és összerogytam. - Ha hiszel Istenben, ideadod a pénzt! MOST! - ordította, és a fejemet a motelszoba állítólag steril vécékagylójába nyomta. Meghökkentett, hogy ebben a szituációban éppen az Isten-kár -ty át játszotta ki, pont ezt vette elő az ilyen esetekben alkalmazható több ezer fenyegetés közül. 7