Egy cukrászmester meséje [antikvár]

PROLOGUS Párizs, 1910 A fiú felrohant a földalatti lépcsőjén, ki a csendes éjszakába. Április elején jártak, hideg volt még, a lehelete ködként derengett a levegőben. Egy pillanatig hallgatta valamelyik távoli templom harangjait, ahogy elütötték a tíz órát. Lopva nézett körül. Mozgást látott a szeme sarkából. Mosolyogva lehajolt a lépcső fölött, és kinyújtotta a kezét. Finom bőrkesztyűbe bújtatott ujjak kapaszkodtak belé, és egy fiatal nő sietett fel az utolsó fokokon, aztán megállt mellette. - Les Halles? - kérdezte elfúló hangon, és megigazította elegáns kalapját. - Mit keresünk mi itt? Minden zárva lesz. - Abban csak ne legyen olyan biztos! - dörgölte össze csupasz kezeit a fiú, és a könyökét nyújtotta. Vékony kabátja nem nagyon tartotta melegen, ám ezúttal nem bánta. - Mademoiselle! Szerintem tetszeni fog kegyednek ez az éjszakai séta. A lány nevetve karolt bele. Finom köd lebegett az utcák felett, lágyította a gázlámpák fényét, olyan volt, mintha puha vattarétegen világi-