Egy élet regénye [antikvár]

Részlet: A félhomályos szűk szobában apám fekszik a padlón, egészen az ablaknál. Fehér tubában van és szokatlanul hosszú. Meztelen két lábának ujjai furcsán szétállnak, a két keze csendesen, jóságosan nyugszik a mellén, a keze ujjai is meggörbültek. Máskor oly vidám két szemét elfödi a két rézpénz fekete korongja, barátságos arca most sötét egészen, és fenyegetve vigyorgó fogaival ijesztget engem. Anyám féligöltözötten, piros alsószoknyában, ott térdel a földön, fekete fésűvel apám hosszú, puha haját fésüli, a homloktól a nyakszirt felé. Ezzel a fésűvel szoktam én a dinnyehéjakat szétfűrészelni. Anyám folyvást beszél valamit magában, mély és rekedt hangon, szürke szemei megdagadtak, és amint könnyei jókora csöppekben lefelé folydogálnak, olyan, mintha mind a két szeme szétolvadna. Engem a nagyanyám tart a kezeimnél fogva, egy gömbölyű asszony, akinek hatalmas fején a nagy szemek épp olyan feltűnőek, mint furcsánformált orra.