Egy élet tájain [antikvár]

Először gyermekként jártam a Rádióban. Csöndre emlékszem, néptelen folyosóra, s a körkörös ósdi mikrofonra. Meg halk szavakra, fehér köpenyes, csokornyakkendős férfiakra. Egy régi stúdióban, ahol valamit magyaráztak, mint a múzeumlátogató közönségnek. Nem hiszem, hogy különösen érdekelt, vagy lelkesített volna. A nagy háború előtt, amely életünket egyenlőtlenül két részre osztotta. Kezdetben, még rövidnadrágosan, én is pilóta, tengerész szerettem volna lenni, de a nyelv, a kifejezés öröme hamar elkapott. Légiriadók alatt, az ostrom heteiben a pincében, hogy múljon szorongásom és az idő, apró történeteket írtam. Később, kamasz diákként használt nyelvkönyveket böngésztem, vásároltam antikvár üzletekben. Azután, hála egy békebeli Orion-készüléknek, figyelni kezdtem a nagyvilágra: BBC nyelvleckékre, szláv adók vízsuhogásos hangjára, Monte Carlo tengerszagú tánczenéjére, Róma madárcsivitelésére.