Egy elkésett lovag [antikvár]

Az a jóindulat, amellyel némelyik olvasóm az Egy régi gavallér visszaemlékezéseiből cím alatt megjelent elbeszéléseket fogadta, arra bír, hogy e sajátságos följegyzésekből a fönti cím alatt a többit is közzé tegyem. Önálló mesék ezek, de összességükben mégis egy szerencsétlen ember életének sajátságos regényét adják. Mondjam-e, hogy e naplót a véletlen juttatta kezembe? Az olvasó mosolyogni fog, és úgy lehet az író is. Megvallom tehát, hogy áll a dolog!A régi gavallér csak félig élt, félig a szerző költötte alakját. Alapot rá néhány levél adott, amelyet egy furcsa életű, immár elhalt barátom írt hozzám, hol a Fokföldről, hol az Antillákból, hol a nagy magyar Alföldről, hol a világ más részéből. Nagy nőbarát volt, és nőnek köszönhette a vesztét is.