Egy év Provence-ban [antikvár]

JANUÁR Az év egy ebéddel kezdődött. Mindig is úgy éreztük, hogy az utolsó pillanatokra jellemző mértéktelenség és a kudarcra ítélt fogadalmak miatt a szilveszter lehangoló alkalom, amikor az emberek vidámságot erőltetnek magukra, éjfélkor koccintanak és megcsókolják egymást. Ezért aztán, amikor tudomásunkra jutott, hogy a néhány kilométernyire fekvő Lacoste falucska Le Simiane nevű vendéglőjének tulajdonosa hatfogásos ebéddel és rozé pezsgővel várja a kedves vendégeket, úgy gondoltuk, így sokkal derűsebben vághatunk bele az elkövetkezendő tizenkét hónapba. Fél egyre megtelt a kis, kőfalú vendéglő. Tiszteletre méltó pocakokat láthattunk. A franciák kedvenc szertartása, az, hogy leszegett fejjel, szótalanul, ám kitartóan napi két-három órát töltenek az asztalnál, megteszi a magáét, egész családok büszkélkedhetnek embonpoint-jükkel* A vendéglő tulajdonosa, aki * pocak