Egy fakír kalandjai [antikvár]

Mint valami varázslatosan szép, színpompás keleti szőnyeg, olyan ez a nagyszerű életrajz-regény. A szerző, a kinek ereiben kozákvér csörgedez, gyermekfejjel kalandokra, nagy tettekre vágyik s mindenáron el akar jutni álmai birodalmába, Indiába, hogy kitanulja a fakírok mesterségét, csodás tudományát. De míg az álmodozó gyermekből szenvedélyes ifjú lesz, küzdelmes évek telnek el, amelyek, mint a művész ujjai, szinte láthatatlanul formálják a kis sihederből az embert, Ivanovot, aki végül is eléri kitűzött célját, Indiát, ami - átvitt értelemben - az Igazságot jelenti. Amíg az Emberré formálódás nagyszerű folyamata lejátszódik előttünk, s a hőst nyomon követjük életútján, csodálatosan szép tájakat látunk, érdekes emberekkel, remekbe formált regényalakokkal ismerkedünk meg, és önkéntelenül átviharzanak rajtunk azok a szenvedélyes nagy érzések: öröm, bánat, szerelem, gyűlölet, amelyeket megkapóan, nagy művészi erővel ábrázol, elevenít meg a szerző, nem mindennapian szép, maradandó emlékű műve lapjain.