Egy falusi kisasszony története [antikvár]

Részlet a könyvből: I. Leánykérés a palotán. Zitás tiszteletes szerencsétlen időben érkezett meg a palotába. A kegyelmes urat éppen akkor nyaggatta legdühösebben ifjúkori bűneinek számonkérő széke : a köszvény. Várday Zsigmond gróf őexcellencziája ötvennégy éve ellenére legény volt a talpán, ha sütött a nap s száraz volt a levegő, de ködben, fagyban, midőn lábába bújtak az inait szaggató s csontjait hasogató láthatatlan manók : összenyikkant, mint a repedt duda. De nem némult el, mint eme pórul járt hangszerszám, sőt annál hangosabb lett. Zsémbelt, morgott, káromkodott, mint egy közhuszár ... Nem egyedül érkezett Zitás tiszteletes : a kegyelmes úr parancsára magával hozta leányát, Borcsit is. A tiszteletes sárga és ránczos volt mint a kuruczok csizmája, csak foga volt fekete az erős nikotin-pácztól, a mit örökké szortyogó pipájában termelt. Borcsi ellenben rózsás volt, mint a hasadó hajnal, finom és csecsés, akár egy hajas franczia baba. A vén kegyelmes ennek okából mindig Babettenek szólította.