Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Már harmadszor sikoltott fel élesen, dobhártya-hasogatón a telefon. A fiúk, akik íróasztalukra hajolva körmöltek, vagy jegyzeteikkel vesződtek, még jobban meglapultak. A csengő idegtépőn sivalkodott és a másik szobában végre elfogyott a szerkesztő türelme:
- A telefonhoz menjen valaki! - ordította félméteres ollójával csapkodva, mint egy gigászi rák. A középső teremben öten terpeszkedtek az álmosító, langyos melegben, de senki sem moccant. Hat óra múlt, ilyenkor futnak be a vidéki és a belgrádi, zágrábi, budapesti interurbánok, minden percet drága arannyal mérnek a nemzetközi vonalakon és gyorsan kell jegyezni a tudósító hosszadalmas hadarását, hogy aztán, mivel a szerkesztőségnek csak három, többnyire foglalt írógépe van, sajátkezűleg vessék papírra az anyagot. Őszítő és őrjítő kulimunka.