Egy gép nem tért vissza... [antikvár]

Részlet a könyvből: A pilóta feltekintett az égre. A félhomályban egyre sűrűbb, egyre fenyegetőbben gomolygó felhők borították a naplenyugta fényében csillogó koranyári égboltot. Messze a nyugatról, - a pilóta mintha már maga alatt látta volna - piszkosszürke viharfelhő közeledett. Valósággal nem is felhő, olyan, mint egy függöny, amely egyre magasabbra emelkedve, eltakarja a láthatárt, s tompa színével ködburokba foglal mindent. A felhő fölött halvány vörösesarany fény jelzi a nyugvó napot s a pilóta utolsó pillantást vet maga mögé, a nap utolsó sugarai felé... hazafelé. Csak egy pillanatig pihentette szemét a látványon, csak egy pillanatig villant át fején a gondolat, hogy hatalmas lépéssel közelebb van az Úrhoz... de szükség is van erre a közelségre. Ki tudja mikor tér vissza s visszatér-e valaha? Csak egy pillanatra kalandoztak el gondolatai s egy szempillantás mulva már megint minden figyelme, minden gondolata a gépé volt. Meghúzta egy kissé a magassági kormányt és repült tovább a már teljes szürkeségbe burkolt keleti láthatár felé.