Egy helyben [antikvár]

részlet Falu Születés Csúnyaanyának és Csúnyaapának szép gyermeke született. Ám ez senkit sem lepett meg, senkinek sem támadt kételye, hogy nem ettől vagy attól van-e talán. Csodára sem gondoltak a Faluban, még hogy valami belészállt volna Csúnyaanyába? Ilyesmi senkiben sem ötlött fel egészen a Fiú iskolás koráig. A gyermek keresztelése hozta az első olyan gondolatot, amely új színt festett a hamuszürke homlokokra. Csúnyaapa neve soksok generáción szivárgott át, mint ahogy a fust kúszik a keretek alatt ősszel, mikor elégetik a veteményből megmaradt növényeket. Az újszülöttre valahogy mégsem szállt át a hagyomány, az apának nem jött boldogan a szájára a név fiát látván, hanem elakadt a szava. Végül is az Ádámnál maradtak, mert az olyan szép. Ádám kisgyermekkorával nem terhelte szüleit, azzal a nyugalommal jutott túl a kezdeti növekedés évein, ahogy az öregek a ház előtti padon szoktak ülni. Persze őt is lekötötte, hogy hogyan kell a papírhoz érni; mert az az enyém-markolás, amivel az ágytakarót szorította, a papírlapot tönkreteszi. Sőt, ő is hirtelen, de gömbölyű mozdulatokkal gyömöszölte szájába a különböző tapintású puha dolgokat. Mindezekkel együtt magában hordozott valami állandó, kialakult minőséget; olyan volt, mint aki sosem sír, csináljanak bármit körülötte a szülei vagy Utálatos Portikné. Inkább ő nyugtatta meg a körülötte lakókat, azzal a szemlélődéssel, 5