Egy jó iskola [antikvár]

Apám fiatal korában New York állam északi részén tenoristának tanult. Érzékeny, fegyelmezett hangja volt, mely egyszerre volt erőteljes és lágy. Legszebb korai emlékeimben apámat hallom énekelni. Azt hiszem, alkalmanként hivatásos énekesként is fellépett egy-két kisebb helyen - Syracuse-ban, Binghamtonban, Uticában de végül nem tudott megmaradni ezen a pályán; ügynök lett belőle. Úgy hiszem, jobb híján jelentkezett a General Electric schenectadyi vállalatához, hogy néhány dollárt keressen addig is, amíg koncertlehetőségek után nézett, de aztán - ennek már jó ideje - beszippantotta a cég. Negyven éves korára, amikor én megszülettem, már leköltözött New Yorkba, és rég behálózta az a munka, amit élete végéig csinált: regionális értékesítési asszisztens volt a Mazda Lámpagyáránál (villanykörték). Alkalmanként továbbra is felkérték, hogy énekeljen valamit társasági összejöveteleken - Danny Boy volt talán a kedvenc sláger -, és ő el is vállalta, de ahogy öregedett, egyre gyakrabban utasította vissza a kéréseket. Ha nagyon unszolták, félszegen hátrébb lépett, kezét tiltakozóan félig maga elé emelte, egyszerre mosolygott és vicsorgott, mintha csak azt mondta volna, hogy már minden - a Danny Boy, a nyugodt vidéki évek és az éneklés is - a múlté.